Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy álmunkban a párhuzamos univerzumokban élő, alteregóink életét éljük. Persze ritka, hogy egy álom folytatódik, de néha megesik. Remélem a tegnapi álom szereplőivel még találkozom!
A történet a következő. A helyszín Tündérország, ahol harcban áll egymással a Fény- és a Sötétség Udvara. Én pedig a két udvar között őrlődve, információt szállítottam. Mindig csak annyit, hogy a konfliktusokat elsimítsam. Sajnos mégis háborúba indultunk. Végig a két tábor között ingáztam, de nem tudtam megakadályozni a csatát! A fény harcosai egytől egyig vörösben, míg a sötétségé feketében. Körülöttük, gyönyörű zöld mező, már-már smaragd színű. Mindent beborít a vadvirágok illata, szemkápráztatóan süt a nap. És ekkor döbbentem rá mi a feladatom. Rohantam az ütközet központjába, ahol királyok vívták végső csatájukat. Ekkor szilánkosra tört a Fény kardja, s a király a földre borulva várta, a végső csapást. Elé vetettem magam és kitéptem a pengét a ledermedt Sötétség kezéből. Megszűnt a kardok zaja, nem vetett több szikrát az erőszak. Véget ért a harc és mindenki rám figyelt. Sötétség is letérdelt, s megigézve várta szavaim, s én borzalmas jövőt álmodtam eléjük.
" Harmadik és utolsó,
egyetlen maradt,
Halljátok...
Gonoszság úszik, Északi Szélben,
s beborítja a földet,
Álom többé nem jön.
Két fél harcban áll,
s véget vetnek évezredes történetnek,
Rettenet kacag s beburkol,
s véget vetnek évezredes történetnek,
Rettenet kacag s beburkol,
Hamuvá válik a Világ...
...és ekkor mindennek Vége."
-Az utolsó Látó Hercegnő.-hallottam a suttogást...
...itt filmszakadás. :P
Valami rémlik még, de az nem publikus.
Egész nap lépcsőztem. Este tekertem. Tornáztam egy órát és utána nem álltam a mérlegre. Na jó vagyok vagy jó vagyok?!
Jó éjt!
Szép álmokat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése