a vonzás szabályai.:
végy egy szép lányt, faragj le belőle egy tonnát, öltöztesd fel csinosan, adj hozzá egy szőke, kék szemű Adoniszt és kész a tökéletes pár. :)
csoki
2013. április 9., kedd
2013. február 15., péntek
2013. február 1., péntek
Újra itt
Az elmúlt héten rengeteg dolog történt velem, most igyekszem mindezt besuvasztani egy bejegyzésbe.
Lássunk neki!
Pénteken tornáztam, kutyáztam, Wikkáztam (lány, nem vallás).
Szombaton elkísértem Bumbummot szemüveget vásárolni. Elég mókás volt, mire eljutottunk a vágyott darabhoz, hiszen előtte már fejenként kétszázat felpróbáltunk. Megtaláltam az EGYETLENT magamnak is. Sajnos most nincs felesleges százezrem, de majd legközelebb tudom mit keresek. Voltunk könyvesboltban is, ahol vérszemet kaptam és összegyűjtöttem húsz remek példányt. Sajnos nem kaptam meg az összeset, de hosszú szelektálás után megtaláltam a "legjobbat". Később megpróbált rávenni, hogy ebédeljek vele, de nem sikerült neki. Míg ő evett én nagyokat nyeltem és arra gondoltam, milyen gyönyörűséges leszek, ha nem engedek a kísértésnek. Bumbumm folyamatosan ontotta a fájdalmat. Őt csak sajnálni lehet, mert csúnya, nyomorék, nem kell a lányoknak... Szóval teljesen lefárasztott. Gyűlölöm az állandó önsajnálatát, mert ilyenkor mindig bizonygatnom kell, hogy nincs igaza. Pedig igaza van. Csak ő nem kívülről ocsmány, hanem belülről rohad. Rendbe kellene raknia, azt a zűrzavart, ami a fejében uralkodik, mert sokszor már félek tőle. Olyan mértékben radikális, hogy félek tőle, ha bekattan, akkor valami borzalmasat tesz. Talán pszichiáterhez kellene járnia. Egy pillanatra megsajnáltam a szokásos hisztije miatt, és miután végeztünk a hangszerboltban, visszaküldtem, hogy hívja randevúra az ott dolgozó lányt. Igent mondott, szóval kissé felfokozódott hangulatba került és elfeledkezett az önutálatáról. Pofon: Este kiderült, hogy nem kell őt szánni, mert az aktuális dugi-csaján kívül, még van egy majdnem dugi- lánykája és egy friss hús is, valamint a délután beújított boltos leányzó is. Felfordult a gyomrom. soha többé nem segítek neki. Egyszerűen érdemtelen. Fricska: Úgy néz ki a boltos lányka mégsem, szeretne vele találkozni. Remélem így is marad. nem tenne jót neki pszichós Bumbumm.
Később torna és kutyus.
Vasárnap nem emlékszem mi volt. Biztos, hogy joghurtot ettem, sétáltattam kutyát és olvastam, na és persze tornáztam is.
Hétfőn vasárnapi program volt.
Kedden délután voltam fogorvosnál, biztonsági ellenőrzésen, de a fogaim még mindig csodálatosak. Hibátlanok leszámítva, hogy az egyik fogamból hét évvel ezelőtt, mazsolaevészet közben letörött egy fél mm-es darab. Ezt nem bántják, mert többet ártana, ha betömnék, mint az, hogy ilyen állapotban van. Évek óta Elmex géllel kezelem, és ez így jó. Nincs fájdalom. Hetente kétszer bedörzsölöm öt percre, majd öblítés nélkül, lefekszem aludni.
Szerdán orbitális üvöltözés volt itthon. A részletektől megkímélném a kedves olvasókat.
Csütörtökön délután rosszul lett a kutyus. Nem részletezném, de ramaty állapotban van. Két műtét vár rá. Szegénykém rettenetesen van. Reményeim szerint legkésőbb jövő hét végére, ez a helyzet megoldódik.
Péntek azaz ma! A kutyus miatti aggodalom eléggé rányomta a bélyegét a napomra. Délután lementem megbeszélni Wikkával, a holnapi buli részleteit. Mialatt heherésztünk elkapta a grabancunkat a szomszéd házban lakó, lány Nico, így segítettünk neki költözködni. Délután háromtól, fél nyolcig cipekedtünk. Szóval a mai tréningem le van tudva. alig tudom mozdítani a kezeimet. Eddig sokat tornáztam, de most, olyan érzésem van mintha válltól lefelé nem lennének végtagjaim.
72 kg. :)
Snipernek üzenem, hogy akadjon le a blogomról, és küldje a pénzemet!
2013. január 25., péntek
Elmélkedések és értetlenkedések
Fontosnak tartom megemlíteni, hogyha az ember diétával kombinált fogyókúrázásba kezd, rettentően sok folyadékot kell innia. Ez elképesztő mennyiségű kínos helyzetet eredményezhet. Főleg mikor emberünk albérletet néz az édesanyjával és egész egyszerűen nem tudja visszatartani a pisilési kényszert. Ma pontosan ez játszódott le. Persze nem pisiltem be. Jó kislányhoz méltón kibírtam, de miután végeztünk rögtön közöltem anyámmal, hogy márpedig most RÖGTÖN/AZONNAL wc-re kell menni. Szóval fénysebességgel vettük be, az amúgy rövid távot, a legközelebbi bevásárlóközponthoz, és ha már ott voltunk jól be is vásároltunk. A legfontosabb dolgok a listámon:
gyümölcs(rengeteg narancs, egyszerűen imádom a narancsot. a narancs isten ajándéka nekem), egy tálcányi joghurt, (almás-fahéjas, mert a világon nincs finomabb) mert reggel és este való fogyasztása rendkívüli módon alkalmas, a látványos súlycsökkentésben (nyilván, fél joghurt reggel, a másik fel este),
koffeinmentes kávé (mert magas vérnyomással nem szórakozik az ember, még ha oly módon imádja is a kávé ízét, mint én)
ásványvíz (mert belülről hidratálni ugyanolyan fontos, mint kívülről és, mert a sport dehidratál. nem kicsit)
Anya is biciklizik. Remélem nem hagyja abba, mert neki is szüksége van arra, hogy kicsit rendbe tegye a a lelkivilágát. Ép testben elméletben ép lélek lakozik. Ha pedig a sport kívülről csodát tesz, szerintem belül is hasonló dolgokat művel. Egyszerűen kiegyensúlyozottabbá és bátrabbá válsz azáltal, hogy a háj elkezd leolvadni rólad. Minden nappal büszkébben nézel tükörbe, vagy örömmel simítasz végig az egyre laposodó hasadon. Persze rengeteg dolgom van még mielőtt a tökéletesen elégedett pillantással mérném végig magam, de kitartást ad, hogy tudom lesz ez még sokkal jobb is. Várom a percet, mikor először veszem fel, azt a Calvin Klein farmert, amihez fillérekért jutottam hozzá, vagy a csodálatos fehér pólót, ami egyszer jön szembe veled életedben, de akkor azonnali a szerelem. Nem voltam ennyire hihetetlenül lányos, sosem érdekelt, mit viselek, mennyire divatos. Inkább az élettartama és, hogy a komfortzónám ne sértse meg, de ilyen vén fejjel rájöttem, hogy igenis fontos, hogy nőies legyél. Hogy összeválogasd a bizsukat, hogy a ruhák színe tökéletesen összeillő legyen és, hogy az előnyös testtájakat kiemeld, ne pedig valami lebernyeg alá rejtsd.
Kétféle nő létezik, mégis csak az egyiket veszik észre.
Vannak a józan gondolkodású, kényelmes(blablabla), alias slampos lányok, akiken egyszerűen átnéznek, belőlük lesz jobb esetben a legjobb haver, rosszabb esetben egy haver, még ennél is rosszabb esetben néha megduglak, de legközelebbre el is felejtem és, úgy teszek, mintha meg sem történt volna és később is csak teljesen részegen mozdulok rád, ha már csak te vagy az egyetlen nőnemű lény a társaságban haver.
A második opció persze lényegesen jobb. Ebben a verzióban a lányok gyönyörűek, még akkor is, ha valójában nem. Zsenge koruktól fogva körülimádják őket. Már általános iskolában is rajonganak értük(ha kifolyik a nyáluk biztosan akad hat fiúka, aki odalép hozzá hogy finoman letörölgesse, közben csodálatos tulajdonságairól bókolva), mert nyíltak, nem megfontoltak(nem gondolkoznak sokat, ha valami hülyeséget kell csinálni), nem erélyesek(nincs véleményük, kedvesen elnevetgélnek a fiúk minden mondatán, általában akkor is, ha hatalmas blődség), előbb tudnak sminkelni, mint menstruálni és végezetül a körülrajongottság miatt, árad belőlük a magabiztosság. Ők tudják, hogy kell öltözni, felhívni magukra a figyelmet. Tudják mit kell mondani és mit nem szabad. Fel sem merül bennük, hogy a randin ők fizessenek, és természetesnek veszik, ha ajándékot kapnak, csak úgy. Hisz ez normális! Sosem látod őket elfeküdt frizurával, mackónadrágban, vagy smink nélkül. Mindig tökéletesek. Olyan tökélyre fejlesztették szépülési fázisaikat, hogy míg te simán elszórakozol egy natúr sminkkel egy-két órát, addig ők egy bonyolult esti sminket, öt perc alatt feldobnak. Tudják, milyen a szexi haj, sőt ha kócos, két simítással elrendezik, és rajtuk tényleg csábosan mutat...
Nem akarom, hogy átnézzenek rajtam. Akarom, hogy lássanak. Engem. Gyönyörűnek.
Megvolt a sport. A víz. A joghurt. Kutyasétáltatás. Lépcsőzés.
Elfáradtam. Lefekszem.
Álmodjatok bajuszos angyalokkal! by Géza Papi
gyümölcs(rengeteg narancs, egyszerűen imádom a narancsot. a narancs isten ajándéka nekem), egy tálcányi joghurt, (almás-fahéjas, mert a világon nincs finomabb) mert reggel és este való fogyasztása rendkívüli módon alkalmas, a látványos súlycsökkentésben (nyilván, fél joghurt reggel, a másik fel este),
koffeinmentes kávé (mert magas vérnyomással nem szórakozik az ember, még ha oly módon imádja is a kávé ízét, mint én)
ásványvíz (mert belülről hidratálni ugyanolyan fontos, mint kívülről és, mert a sport dehidratál. nem kicsit)
Anya is biciklizik. Remélem nem hagyja abba, mert neki is szüksége van arra, hogy kicsit rendbe tegye a a lelkivilágát. Ép testben elméletben ép lélek lakozik. Ha pedig a sport kívülről csodát tesz, szerintem belül is hasonló dolgokat művel. Egyszerűen kiegyensúlyozottabbá és bátrabbá válsz azáltal, hogy a háj elkezd leolvadni rólad. Minden nappal büszkébben nézel tükörbe, vagy örömmel simítasz végig az egyre laposodó hasadon. Persze rengeteg dolgom van még mielőtt a tökéletesen elégedett pillantással mérném végig magam, de kitartást ad, hogy tudom lesz ez még sokkal jobb is. Várom a percet, mikor először veszem fel, azt a Calvin Klein farmert, amihez fillérekért jutottam hozzá, vagy a csodálatos fehér pólót, ami egyszer jön szembe veled életedben, de akkor azonnali a szerelem. Nem voltam ennyire hihetetlenül lányos, sosem érdekelt, mit viselek, mennyire divatos. Inkább az élettartama és, hogy a komfortzónám ne sértse meg, de ilyen vén fejjel rájöttem, hogy igenis fontos, hogy nőies legyél. Hogy összeválogasd a bizsukat, hogy a ruhák színe tökéletesen összeillő legyen és, hogy az előnyös testtájakat kiemeld, ne pedig valami lebernyeg alá rejtsd.
Kétféle nő létezik, mégis csak az egyiket veszik észre.
Vannak a józan gondolkodású, kényelmes(blablabla), alias slampos lányok, akiken egyszerűen átnéznek, belőlük lesz jobb esetben a legjobb haver, rosszabb esetben egy haver, még ennél is rosszabb esetben néha megduglak, de legközelebbre el is felejtem és, úgy teszek, mintha meg sem történt volna és később is csak teljesen részegen mozdulok rád, ha már csak te vagy az egyetlen nőnemű lény a társaságban haver.
A második opció persze lényegesen jobb. Ebben a verzióban a lányok gyönyörűek, még akkor is, ha valójában nem. Zsenge koruktól fogva körülimádják őket. Már általános iskolában is rajonganak értük(ha kifolyik a nyáluk biztosan akad hat fiúka, aki odalép hozzá hogy finoman letörölgesse, közben csodálatos tulajdonságairól bókolva), mert nyíltak, nem megfontoltak(nem gondolkoznak sokat, ha valami hülyeséget kell csinálni), nem erélyesek(nincs véleményük, kedvesen elnevetgélnek a fiúk minden mondatán, általában akkor is, ha hatalmas blődség), előbb tudnak sminkelni, mint menstruálni és végezetül a körülrajongottság miatt, árad belőlük a magabiztosság. Ők tudják, hogy kell öltözni, felhívni magukra a figyelmet. Tudják mit kell mondani és mit nem szabad. Fel sem merül bennük, hogy a randin ők fizessenek, és természetesnek veszik, ha ajándékot kapnak, csak úgy. Hisz ez normális! Sosem látod őket elfeküdt frizurával, mackónadrágban, vagy smink nélkül. Mindig tökéletesek. Olyan tökélyre fejlesztették szépülési fázisaikat, hogy míg te simán elszórakozol egy natúr sminkkel egy-két órát, addig ők egy bonyolult esti sminket, öt perc alatt feldobnak. Tudják, milyen a szexi haj, sőt ha kócos, két simítással elrendezik, és rajtuk tényleg csábosan mutat...
Nem akarom, hogy átnézzenek rajtam. Akarom, hogy lássanak. Engem. Gyönyörűnek.
Megvolt a sport. A víz. A joghurt. Kutyasétáltatás. Lépcsőzés.
Elfáradtam. Lefekszem.
Álmodjatok bajuszos angyalokkal! by Géza Papi
2013. január 24., csütörtök
Hírek
Ma igazán felejthetetlen napom volt. Hajnalban arra keltem, hogy habtestem azonnal igényli a fürdőszoba használatot, majd legközelebb, akkor tértem magamhoz, mikor a délelőtt közepén elhagytam a helyiséget. Ez többször ismétlődött.
Majd meglátogatott Cupcake Girl, hogy elvigye a számítógépemet, szervizelésre. Cupcake Boy, ugyanis elképesztő tálentummal rendelkezik, hasonszőrű problémák megoldásában. Remélem sikert arat az én haldokló kedvesemmel is. Igazán kedves volt (C.G.), mert míg az én kicsikém javítás alatt van, addig kölcsönadta a saját gépét is. Sőt hozott nekem könyveket, karkötőket és dinoszauruszos fülbevalókat is. Ezzel tulajdonképpen le is zárulhatott volna a nap, de a történetek sosem ilyen szépek.
Nem sokkal később hozzáláttam az ebéd készítésnek. Nem tartott sokáig és nekifogtunk az evésnek.
Majd megtudtam azt, amit a lányok sosem fogadnak jól.
Elment az étvágyam. Szerencsére. A testemből kinyert zsírral, az egész inka civilizáció étkeztetését megoldottam volna, és nem lett volna szükség felesleges emberáldozatokra. Sőt talán máig boldogan élnének... Hát nem rossz korba születtem?! Nesze neked ZSÍRLESZÍVÁS!
Egész nap rossz kedvem volt, de legalább a természet nem zaklatott többet.
Egy tökéletes nap!
Lépcsőztem sokszor. Letekertem a köreimet és tornáztam is Diktátor Szandrával.
Minden mesés.
Este belekezdtem az egyik kedvenc könyvembe, de életemben először az olvasás nem kötött le, szóval dupláztam a tekerést. Sajnos nem fáradtam ki eléggé, így folytattam az edzést, de még mindig nem vagyok álmos. Olyan üresnek érzem magam. Meglepő módon, ugyan elkeseredtem, mégis látom, hogy van tovább is. Néha mikor szomorú az ember, megszállja az ihlet. Ez van. Briliáns gondolatok is kisülhetnek abból, ha kilátástalannak érzed a helyzetedet. Szóval fel a fejjel. Az élet szép.
Zzzz.
Majd meglátogatott Cupcake Girl, hogy elvigye a számítógépemet, szervizelésre. Cupcake Boy, ugyanis elképesztő tálentummal rendelkezik, hasonszőrű problémák megoldásában. Remélem sikert arat az én haldokló kedvesemmel is. Igazán kedves volt (C.G.), mert míg az én kicsikém javítás alatt van, addig kölcsönadta a saját gépét is. Sőt hozott nekem könyveket, karkötőket és dinoszauruszos fülbevalókat is. Ezzel tulajdonképpen le is zárulhatott volna a nap, de a történetek sosem ilyen szépek.
Nem sokkal később hozzáláttam az ebéd készítésnek. Nem tartott sokáig és nekifogtunk az evésnek.
Majd megtudtam azt, amit a lányok sosem fogadnak jól.
Elment az étvágyam. Szerencsére. A testemből kinyert zsírral, az egész inka civilizáció étkeztetését megoldottam volna, és nem lett volna szükség felesleges emberáldozatokra. Sőt talán máig boldogan élnének... Hát nem rossz korba születtem?! Nesze neked ZSÍRLESZÍVÁS!
Egész nap rossz kedvem volt, de legalább a természet nem zaklatott többet.
Egy tökéletes nap!
Lépcsőztem sokszor. Letekertem a köreimet és tornáztam is Diktátor Szandrával.
Minden mesés.
Este belekezdtem az egyik kedvenc könyvembe, de életemben először az olvasás nem kötött le, szóval dupláztam a tekerést. Sajnos nem fáradtam ki eléggé, így folytattam az edzést, de még mindig nem vagyok álmos. Olyan üresnek érzem magam. Meglepő módon, ugyan elkeseredtem, mégis látom, hogy van tovább is. Néha mikor szomorú az ember, megszállja az ihlet. Ez van. Briliáns gondolatok is kisülhetnek abból, ha kilátástalannak érzed a helyzetedet. Szóval fel a fejjel. Az élet szép.
Zzzz.
2013. január 23., szerda
Álom vagy Valóság?
Éjszaka, valami fantasztikusat álmodtam!
Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy álmunkban a párhuzamos univerzumokban élő, alteregóink életét éljük. Persze ritka, hogy egy álom folytatódik, de néha megesik. Remélem a tegnapi álom szereplőivel még találkozom!
Sokat gondolkoztam és arra jutottam, hogy álmunkban a párhuzamos univerzumokban élő, alteregóink életét éljük. Persze ritka, hogy egy álom folytatódik, de néha megesik. Remélem a tegnapi álom szereplőivel még találkozom!
A történet a következő. A helyszín Tündérország, ahol harcban áll egymással a Fény- és a Sötétség Udvara. Én pedig a két udvar között őrlődve, információt szállítottam. Mindig csak annyit, hogy a konfliktusokat elsimítsam. Sajnos mégis háborúba indultunk. Végig a két tábor között ingáztam, de nem tudtam megakadályozni a csatát! A fény harcosai egytől egyig vörösben, míg a sötétségé feketében. Körülöttük, gyönyörű zöld mező, már-már smaragd színű. Mindent beborít a vadvirágok illata, szemkápráztatóan süt a nap. És ekkor döbbentem rá mi a feladatom. Rohantam az ütközet központjába, ahol királyok vívták végső csatájukat. Ekkor szilánkosra tört a Fény kardja, s a király a földre borulva várta, a végső csapást. Elé vetettem magam és kitéptem a pengét a ledermedt Sötétség kezéből. Megszűnt a kardok zaja, nem vetett több szikrát az erőszak. Véget ért a harc és mindenki rám figyelt. Sötétség is letérdelt, s megigézve várta szavaim, s én borzalmas jövőt álmodtam eléjük.
" Harmadik és utolsó,
egyetlen maradt,
Halljátok...
Gonoszság úszik, Északi Szélben,
s beborítja a földet,
Álom többé nem jön.
Két fél harcban áll,
s véget vetnek évezredes történetnek,
Rettenet kacag s beburkol,
s véget vetnek évezredes történetnek,
Rettenet kacag s beburkol,
Hamuvá válik a Világ...
...és ekkor mindennek Vége."
-Az utolsó Látó Hercegnő.-hallottam a suttogást...
...itt filmszakadás. :P
Valami rémlik még, de az nem publikus.
Egész nap lépcsőztem. Este tekertem. Tornáztam egy órát és utána nem álltam a mérlegre. Na jó vagyok vagy jó vagyok?!
Jó éjt!
Szép álmokat!
2013. január 22., kedd
Izomgörcsök és fogadalmak
Azzal indítanék, hogyha zabálsz, hiába is sportolsz sokat, nem tudsz lefogyni. Maximum szinten tartod a súlyodat. Előző blogkezdeményemben leírtam, így itt is megosztom:
kor: 26
előző blogos tömeg: 82 kg
jelenlegi tömeg: 76 kg
célzott tömeg: 45 kg
magasság: 147 cm
Egy eskü: Amennyiben elérem az áhított testsúlyt felteszek két fotót magamról. Egyet arról, milyen szerencsétlenül is festek most, és persze az új csillogó Zűrhercegnőről is. Természetesen nem mondom azt, hogy a 45 kg alapelvárás az emberektől, mert az nem szép, ha valaki gebe. Egyszerűen arról van szó, hogy én 147 cm magas (inkább alacsony) vagyok. Nekem tehát ideális volna. Amennyiben természetesen jól nézek ki, azonnal hozzákezdek a karbantartó edzésnek.
Hiába híztam el arányosan. Attól még, úgy érzem magam, mintha egy hengertest lennék. Önbizalom nulla. Sajnos ez kiül az arcomra is. A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aztán mivel jó volt a téma, és tényleg szárnyaltam-ha könyvekről esik szó, ez nem kivételes alkalom- nos ekkor elkerekedett szemmel megkért, hogy hagyjam abba, majd közölte, hogy ritkán lepődik meg, bár már elég rég ismerjük egymást ő most fogta fel, hogy az általa ismert egyik legszebb nő vagyok. Na ilyet is ritkán pipálok. Azonnal zavarba jöttem, hisz bár néha mikor tükörbe nézek már-már elhiszem, hogy helyes a pofim, de hamar el is felejtem, mert tényleg igaz, hogy ha boldogtalan és elégedetlen vagy, isten sem győz meg arról, hogy igenis vannak értékeid. Néha percekig is elringat a tudat, hogy csodás vagyok. Máskor meg egyszerűen nem vagyok képes elhinni. Sajnos a kisugárzás mindent visz.
Vannak nálam ezerszer csúnyább nők mégis megvan bennük az a plusz(önbizalom), amivel bárkinek elcsavarják a fejét. Hihetetlen!
Mindenesetre megkezdődött a lelki-tréning is. Jógalégzés és a többiek. Állítólag ez segíteni fog.
BA ma is kikészített. Esküszöm elképesztő, hogy ez a nőszemély vigyorogva csinálja végig a HARDCORE edzéseket. Komolyan mondom én a bemelegítésnél már fuldoklom és akkor még bele sem kezdtünk az igazi tornába. Mondtam is anyámnak, hogy kipurcanok, ha tovább kell csinálnom. Erre rám nézett és közölte, hogy talán fel kellene építenem a saját tempómhoz, egy hasonló edzéstervet. Nem rossz ötlet. De, ha már jobb kondim lesz, esküszöm az ő tempójában és vigyorogva szenvedem végig a húsklopfolós, végkimerülést okozó BA edzést.
Remélem megmarad a lendület!
Bicikliztem 20 km-t. A lábam már amúgy is zseléssé vált, hát még utána?! Gondoltam oké, akkor most befejeztem, végre kidőlök. Erre Zaffi az ajtóhoz rohan, majd vissza, újra ajtó, vissza. Ez egyértelmű utalás arra, hogy na-jól-van-te-mazochista-behemót-akkor-most-hogy-kitrollkodtad-magad-itt-az-idő-hogy-másodszor-is-levigyél-2-órán-belül! Nesze neked fürdőkád, görcs kiáztatási, szép remények. Sajgó tagokkal feltornáztam az összeizzadt ancúgra, az utcai szerkót, s irány neki a világnak. De szép is volna, ha azt mondhatnám most vége... de előttem állt a lépcső. Na jó, akkor irány lefelé! Minden egyes lépésnél, olyan volt, mintha apró atombombákkal dobálták volna a lábaimat. Minden lépcső egy-egy újabb megsemmisülés. Mire leértem a harmadikról, túl voltam 128 db nirvánán. Kripli lettem. Szégyen, de így van. Hol vannak már a gimnazista szép idők, mikor napjában csilliárdszor másztam lépcsőt, kilométereket sétáltam és még tesiórákra is nyugodt szívvel jártam. Mit jártam?! Repültem. Valójában tényleg élveztem. Szerettem kosarazni, focizni, esküszöm még a röplabdával sem volt bajom, de most?! Kampec egy pici sporttól. Ez így nem járja! Szóval csatakosan kimerészkedtem a 80km/h-s hófúvásba, és megsétáltattam a pókdémont, aki annyira élvezte, hogy mentünk egy második kört is. Mire hazaértünk erőt vettem magamon és feldöcögtem a harmadikra. Ugyanaz lejátszódott, mint lefelé, csak kétszer teljesen begörcsölt a vádlim. Welcome fájdalom, te második szerelmem, te édes, cserfes disznó. Üdvözöllek, ha segítesz abban, hogy elfogyjak vagyis, hogy le. No mindegy.
Az evésről annyit, hogy száműztem az étrendemből a szénhidrátokat, mert ez nálam azonnali látványos csökkenést jelent. Még ki kell találnom, mivel cserélem fel, mert a tartós sikerhez, teljes életmódváltásra van szükség. Ez sajnos igaz. Még ha oly módon közhelyes is, hogy az már szégyen.
Búcsúzom mára.
Szép álmokat!
kor: 26
előző blogos tömeg: 82 kg
jelenlegi tömeg: 76 kg
célzott tömeg: 45 kg
magasság: 147 cm
Egy eskü: Amennyiben elérem az áhított testsúlyt felteszek két fotót magamról. Egyet arról, milyen szerencsétlenül is festek most, és persze az új csillogó Zűrhercegnőről is. Természetesen nem mondom azt, hogy a 45 kg alapelvárás az emberektől, mert az nem szép, ha valaki gebe. Egyszerűen arról van szó, hogy én 147 cm magas (inkább alacsony) vagyok. Nekem tehát ideális volna. Amennyiben természetesen jól nézek ki, azonnal hozzákezdek a karbantartó edzésnek.
Hiába híztam el arányosan. Attól még, úgy érzem magam, mintha egy hengertest lennék. Önbizalom nulla. Sajnos ez kiül az arcomra is. A minap beszélgettem egy kedves ismerősömmel, aztán mivel jó volt a téma, és tényleg szárnyaltam-ha könyvekről esik szó, ez nem kivételes alkalom- nos ekkor elkerekedett szemmel megkért, hogy hagyjam abba, majd közölte, hogy ritkán lepődik meg, bár már elég rég ismerjük egymást ő most fogta fel, hogy az általa ismert egyik legszebb nő vagyok. Na ilyet is ritkán pipálok. Azonnal zavarba jöttem, hisz bár néha mikor tükörbe nézek már-már elhiszem, hogy helyes a pofim, de hamar el is felejtem, mert tényleg igaz, hogy ha boldogtalan és elégedetlen vagy, isten sem győz meg arról, hogy igenis vannak értékeid. Néha percekig is elringat a tudat, hogy csodás vagyok. Máskor meg egyszerűen nem vagyok képes elhinni. Sajnos a kisugárzás mindent visz.
Vannak nálam ezerszer csúnyább nők mégis megvan bennük az a plusz(önbizalom), amivel bárkinek elcsavarják a fejét. Hihetetlen!
Mindenesetre megkezdődött a lelki-tréning is. Jógalégzés és a többiek. Állítólag ez segíteni fog.
BA ma is kikészített. Esküszöm elképesztő, hogy ez a nőszemély vigyorogva csinálja végig a HARDCORE edzéseket. Komolyan mondom én a bemelegítésnél már fuldoklom és akkor még bele sem kezdtünk az igazi tornába. Mondtam is anyámnak, hogy kipurcanok, ha tovább kell csinálnom. Erre rám nézett és közölte, hogy talán fel kellene építenem a saját tempómhoz, egy hasonló edzéstervet. Nem rossz ötlet. De, ha már jobb kondim lesz, esküszöm az ő tempójában és vigyorogva szenvedem végig a húsklopfolós, végkimerülést okozó BA edzést.
Remélem megmarad a lendület!
Bicikliztem 20 km-t. A lábam már amúgy is zseléssé vált, hát még utána?! Gondoltam oké, akkor most befejeztem, végre kidőlök. Erre Zaffi az ajtóhoz rohan, majd vissza, újra ajtó, vissza. Ez egyértelmű utalás arra, hogy na-jól-van-te-mazochista-behemót-akkor-most-hogy-kitrollkodtad-magad-itt-az-idő-hogy-másodszor-is-levigyél-2-órán-belül! Nesze neked fürdőkád, görcs kiáztatási, szép remények. Sajgó tagokkal feltornáztam az összeizzadt ancúgra, az utcai szerkót, s irány neki a világnak. De szép is volna, ha azt mondhatnám most vége... de előttem állt a lépcső. Na jó, akkor irány lefelé! Minden egyes lépésnél, olyan volt, mintha apró atombombákkal dobálták volna a lábaimat. Minden lépcső egy-egy újabb megsemmisülés. Mire leértem a harmadikról, túl voltam 128 db nirvánán. Kripli lettem. Szégyen, de így van. Hol vannak már a gimnazista szép idők, mikor napjában csilliárdszor másztam lépcsőt, kilométereket sétáltam és még tesiórákra is nyugodt szívvel jártam. Mit jártam?! Repültem. Valójában tényleg élveztem. Szerettem kosarazni, focizni, esküszöm még a röplabdával sem volt bajom, de most?! Kampec egy pici sporttól. Ez így nem járja! Szóval csatakosan kimerészkedtem a 80km/h-s hófúvásba, és megsétáltattam a pókdémont, aki annyira élvezte, hogy mentünk egy második kört is. Mire hazaértünk erőt vettem magamon és feldöcögtem a harmadikra. Ugyanaz lejátszódott, mint lefelé, csak kétszer teljesen begörcsölt a vádlim. Welcome fájdalom, te második szerelmem, te édes, cserfes disznó. Üdvözöllek, ha segítesz abban, hogy elfogyjak vagyis, hogy le. No mindegy.
Az evésről annyit, hogy száműztem az étrendemből a szénhidrátokat, mert ez nálam azonnali látványos csökkenést jelent. Még ki kell találnom, mivel cserélem fel, mert a tartós sikerhez, teljes életmódváltásra van szükség. Ez sajnos igaz. Még ha oly módon közhelyes is, hogy az már szégyen.
Búcsúzom mára.
Szép álmokat!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)